Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.06.23

ötödik

Vers Laurához

Tudod, hogy angyal leszel

Csak tedd le kicsit a kábszert

És a szex előtt

Húzd fel mindig az óvszert

 

Én a trikód alatt

Már látom a szárnyakat

Az orrod alatt poros maradt

De most küldd el az árnyakat

 

Tudod, hogy angyal leszel

Csak szakadj le kicsit a cuccról

Nem baj, hogyha tudják, hogy fáj

Mert látják az arcunkról

 

Az a csillag, fényes ott fenn

De van még hely mellette

A szerencse néha csókot is ad

Csak ne menj el mellette

 

Tudod, hogy angyal leszel

Mert tudsz másképp is élni

Mosolyogni és

Gyorsan tovább lépni

 

Én a trikód alatt

Már látom a szárnyakat

Játsszuk el azt, hogy

Jó, ami itt maradt

Mi van, ha leírom?

 

Hazug bájcsevejek és petyhüdt kézfogás

Végtelennek ható alkalmazkodás

Semmit mondó tanácsok, nincs végállomás

A gondolkodást felülírja a táplálkozás

 

A fogyasztás a lényeg, miközben elveszik a lényed

Ne tettesd magad őszintének, adj az őrültségnek

A pohár rég betelt és fuldoklik benne a lelked

Hogy ki voltál és mit akartál, lassan elfelejted

 

Az a csaj, aki miatt ma küzdesz az elalvással

Pár hét csupán és lazán pótol mással

Aztán jönnek a nagybetűk öltönyben

Persze egyenes testtartással

 

De te jófiú maradsz, és nem firkálsz a falra

Ha fáj, nem ordítasz, nem csapsz az asztalra

Érdek szülte élet, nem szeretlek téged

Ha mások még nem mondták; legyen most már véged!

 

 

Ha hívnátok, hát nem megyek

„Szembe’ jópofa” emberek

Van bennem, ami becsülendő

És nem kell ehhez nyakkendő

 

Ha semmi nem jó, álmodozok

Ha mérges vagyok, kárt okozok

Ha beverem a könyököm, káromkodok

És te is szoktál, ne feledd el!

Láttam a jót és láttam a rosszat

Láttam, a lelked, helyre pofoztad

Láttam az az elejét, láttam a végét

A gyönyört az arcán, a szenvedését

 

Láttam a tömeget, láttam a magányt

Láttam a csórót és láttam a vagányt

Láttam a hazugot és láttam az igazat

Láttam, ahogy a szívéből kiszakadt

 

Láttam a csókját és láttam az öklét

Láttam a tetemét és a gyümölcsét

Láttam a szerelmet, láttam a halált

Láttam, hogy elveszett és hazatalált

 

Láttam az anyját, láttam a lányát

Láttam a sorsát, láttam az álmát

Láttam a jövőt, láttam a sorsát

Láttam a magányost, láttam a csordát

 

Láttam a hitetlent, láttam a hívőt

Láttam a csalódottat és a túlélőt

Láttam a boldogot, láttam a józant

Láttam a részeget és a valótlant

 

Láttam az ördögöt, láttam az angyalt

Mind egy személyben, mert sokat tapasztalt

Láttam magamat a szemeiben este

Láttam, hogy az enyémben magát kereste

 

És most…

 

Látom a háborút, látom a békét

Látom az elejét, látom a végét

Látom az emberek nosztalgiáját

Látom-látom a szeretet hiányát

 

Látom a fegyvert, látom a vérét

Egyet nem látok, az önbecsülését

Látom a mocskát, látom a vétkét

Látom a bocsánatát és a lelkét

 

Látom a szépet és látom a vágást

A szeretet, a megbocsájtást

Látom, az egésznek jó lesz a vége

És a látomásaim nem csak remények

 

Mától minden éj csillagos

Másképpen csenget a villamos

Mától a rét virág-illatos

Hozd a pólód, a „Kiscsillagost”

 

Mától minden éj „itt vagy”-os

Kellemes, csöppet sem fagyos

Egymás ruháján illatos

Egyszerű, kicsit sem bajos

 

Mától igaznak elhiszlek

Csókoddal a számon, hazaviszlek

Ha éjjel hozzád visz az álom

Ne mondd el a vágyad, kitalálom

 

Nincs a zsebemben éppen sok zseton

Véget ért már rég az eperszezon

De egy szenyót megfelezek veled

Addig se tedd zsebre a kezed

 

Add csak ide, majd én melegítem

Az érzéseim lemeztelenítem

Nem akarok mást, ha megígéred

Sokat látlak nevetni, amíg élek

 

Sétáljunk körbe a városon

Huncut érzés szívemen átoson

Nem jöttem fehér táltoson

De érted herceggé változom

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.