Ő sem hitte és sem tudtam

Amikor a pultnál rámosolyogtam

Hogy egyszer majd csak ő meg én

Meg az üldözők az út végén

Rosszat csináltam, bébi

Rosszat, rosszat, rosszat, jó volt

A hátsó ülésen puska

Mögöttem sivatag s beteg hóbort

Gitár szól a hangszóróban

Vér a trikómon, ízed a számban

Kezed a combomon

S előttem az, amit én se’ láttam

Te sem hitted és mit sem tudtunk,

Amikor a pultnál elmosolyodtunk

Hogy egyszer majd, csak te meg én

S mint folyó a világgal szembefolytunk

Akikre számíthatunk, csak mi vagyunk, én látlak

Háttal az embereknek és szemben egymásnak

Míg a szerelmünk tart, az visz majd előre

De ha úgy kell, meghalok utánad, ha elég volt belőle

Kegyetlen és poros az út, mit magunk mögött hagyunk

A hátsó ülésen puska füstölög, ma úgyis meghalunk

Sosem volt románcba visz ez a roncs alattunk

Élni szerettünk volna, de alul maradtunk

A kezed még szorít, és a gázon van a lábam

Az üldözők a nyomunkban és ez, amit nem láttam

A naplemente akár édes is lehetne

Ha utolsó csókot nem a Halál lehelne

Míg a kezed szorít engem, érzem azt, hogy élek

Látom a kiutat és semmitől sem félek

De ha lanyhulni kezd a szorításod ott lenn

Nem marad, csak sár és por és pólón vér, meg sok szenny

Magam miatt már nem menekülnék

És puskavég a számban

De miattad még élek ebben

A beteges, őrült lázban

Mire a nap lemegy, mi már nem leszünk

Csókod nem csak az enyém

De mindent megteszünk, mert te és én

Épp a Halállal szeretkezünk

Ebben a kapcsolatban

Nem a vágy megy messze

A benzin fogy el lassan

Hogy létünk eleressze

Kapaszkodj, most fékezem

És csókolj utoljára

Mindjárt utolérnek

És meg is lesz az ára

Csókolj úgy, mint soha

Mert ez lesz az utolsó

A sziréna visítva

Adja majd a végszót

Látom a sorsunkat, a rövid nyarunkat

A szerető szívünket, a bűnös valónkat

Látom az utolsó halálos csókunkat

És ahogy egymásba leheljük magunkat

2013.01.18-án még tudtam jó verset írni

(nosztalgia-rovat)

Júlia még az orgazmustól remeg

 De már testében a méreg

Rómeó a meccset nézné

De a szurkolói félnek

Neil Armstrong a Holdra lépne

De nem lát sokat a sötétben

A Nap ma is fel akar kelni

De nincs már honnan kibukkanni

Hendrix már a mentőben van

Whitney Huston az elvonóban

Elvis már a kövön fekszik

Pilátus már nem mosakszik

Columbo nem kérdez vissza

Janis az utolsót issza

James Dean most lép a pedálra

Nem jön reggel éjszakára

Jim Morrison már a kádban

A testvéred az anyukádban

Még nem sejti mi lesz holnap

Mikor mindent a tűz elporlaszt

Kurt ujja a ravaszon remeg

Courtney fogja, fogadni merek

A pápa keze a levegőben megáll

Egy pillanatra az élet kiszáll

És így is marad, jöttünk, megyünk

Ma már többet nem tehetünk

Pókember leesik a falról

Az utolsó egér kimászik a sajtból

Kiszállok én is az utolsó csajból

Kijelentkezek gyorsan a blogból

Egy villanással mindennek vége

Ez volt a Földünk, s most búcsúzik végre

Mindent bevall O.J. Simpson

Most írja a „disznót” Manson

Most tűnik el Jimmy Hofa

Mindjárt megyünk valahova

Reped Lennon szemüvege

Könnyes Gandhi szemürege

Lassie most majd nem jön haza

Lelankad a Rocco f#**a

Rocky már a ringen kívül

Minden szeretet elévül

Nem keresi Folt a Zsákot

Fox Mulder az igazságot

Natalie Wood már a hídon

Kennedy egy másik síkon

Jim Jones most itatja le a népet

Oszama most méri be a gépet

Dahmer harap a holttestből

Chapman pisztolyt ránt a zsebből

Isten tenyerébe temeti arcát

Az ember nem vívja tovább a harcát

A szaga furcsa, szokatlan lehet

Most halált lehelünk ki, nem életet

... ha valakinek valamelyik név nem tiszta, attól szerintem még érthető a vers, de a kereső programok is megmondják kik miért kerülhettetek a versbe és milyen személyt, vagy sztorit takarnak.

Sziasztok, régi lányok!

Sziasztok, rég évek!

Helló, jövő, te el nem jövő!

Helló, Gabi… neked nem szóltak, hogy vége van?

Szia, fesztivál, mikor a füveden hevertem

Bot kezekkel a cigimet tekertem

Szia, mosolygödör, aminek mindig úgy örültem

Írtam a szépeket a bűvkörödben

Szia, tekintet, amiben úgy szerettem elveszni

Szia, kis életem, amit oly könnyű elcseszni

Szia, bársonynadrág, szia, tornacipő

Szia, te kis lemezjátszó, az okostelóm mondja; adieu!

Szia, te tópart, ahol olyan jó csókolni

Flakonból bort íva, széplánynak bókolni

Hazafelé kézen fogva, spiccesen ballagva

Buszablakban a „húsrágó hídverőt” hallgatva

Szia, te rossz kocsma, sarkodban búsulni

Szia, te hajnali busz, fázva csak ott várni

Szia, te olcsó bolt, mentsvár az éjszakában

Szia, te elherdált, bóhó kis év a vágyban

Szia, te szerelem, amit olyan szép hajszolni

Szia, te fiatalság, mit egy élet meggyászolni

Sziasztok, átvirrasztott éjszakák, és szia, te régi ember

Talán az életedben még ugyanaz lehetsz egyszer