Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.08.24

huszonötödik csokor – elmondom most, mid vagyok

 

Megyek a városban, sehol sincs vörös selyem

Előttem vörös köd, tudom, hogy Neked veszem

Egy kirakat van, hol bonbon és pezsgő akad

Várom a percet, mikor ajkadról gyönyör fakad

 

Megyek a városban, sehol sincs vörös selyem

Víziókban jössz elém most félmeztelen

Ajkadon elkent rúzs, kócosan örülsz nekem

A sós levet szememből, csöndesen, halkan nyelem

 

Egyszer csak este van, rajtad a vörös selyem

Valami motoszkál bennem, tán balsejtelem

Ürülnek poharak, egyik a másik után

Magadhoz húzol, mint csecsemőt szülés után

 

Angyali kezekkel simítod végig hajam

Sírok az öledben, gyönyörű nyáreste van

A pisztolyod tarkómhoz érinted, óvatosan

Finoman; ne fájjon, látszik, hogy érzelem van

 

Nem kaphatsz meg soha- suttogod mámorosan

Úgy érzem vége lesz mindennek hamarosan

Vörös a hajad, a selyem a kis testeden

Vörös a vér, mi csörgedez csak csendesen

 

Megyek a városban, itt van egy vörös selyem

Valami motoszkál bennem, tán balsejtelem

Belül egy érzéssel szenvedve ellenkezem

De az estére gondolok, így hát gyorsan megveszem

 

Az eladó rám néz, a ruhád jó drága lesz

Nem tudja, mi forr itt, meleg szélben lengedez

Nem sajnálom rá, bohém és édes leszek

E percben Szerelmet és kéjes Halált veszek

 

 

 

 

Hetekkel gondolok előre

És hónapokkal hátra

A „Mi lett volna, ha…?” - kérdéskör

Meg a remények diszkrét bája

 

Ez az, ami körbevesz engem

Meg a vágyak romantikája

A beletörődés netovább-ja

Vagy a képzelet alamizsnája

 

Aztán odagondollak megint

Magam mellé az ágyra

És századszor is elmondom

Meg adok egy csókot a szádra

 

Mire odajutnék egyszer

A valóságban élve

Csak legyintenék egy nagyot;

Minek mondani és mi végre

 

Hiszen elmondtam már százszor

A párnám is hallotta

Te csókkal válaszoltál

Mielőtt elaludtam

 

 

 

Ő valakivel most valamit épp csinál

Kiflit vajaz, vagy szép bókokra reagál

A szitu nem az enyém, csak ideképzelem

Hónapok óta hogy nem él már itt velem

 

Ő valakivel most valamit épp csinál

Kéjesen csókol, vagy beszívva hallucinál

A szitu nem az enyém, csak ideképzelem

Talán azt csinálja, amit még nemrég velem

 

Ő valahogy érez most, valakivel, valahol

Egy bérelt konyhában gázgyújtóval vacakol

A szitu nem az enyém, csak ideképzelem

Hisz rég volt már az, hogy fogta a két kezem

 

Ő valakivel most valahol andalog

És betegnek vélne, ha tudná, hogy rá gondolok

A kép erős, de kis borral majd elnyelem

És nem gondolok rá, persze, hogy itt van velem

 

 

 

 

…ennyi helyiségben élni egyetlen életet…

 

az új albiban 2016 06 08

 

 

Kiegyensúlyozott családi élet

Ha döcög a szekér, majd titkon remélek

Nyolcvanezerből épp hogy megélek

De nincs az az Isten, hogy azt mondjam; félek

 

Az udvaron sár van, a tévében szépség

Rossz vagyok, hogyha elfog a kétség

Kéz a kézben, ha csókolóztok

Én épp a sorban morgolódok

 

De jó, hogy van sor, ahová állok

Így idegenek közt, sehol a barátok

A gyomor, ha tele lesz, nyugszik a lélek

Egy két soros sms, amiben élek

 

Lángol a város, nincs, aki oltsa

Ajándék lesz majd, de nincs, aki bontsa

A fa alatt egyedül elfog a kétely

És lelkemben nyerésre áll majd a métely

 

Nincs türelmem, hogy meghallgassalak

Füvön feküdnék, de nincsen, csak salak

A színes papír az idővel feketül

Mindenütt jó, de legjobb egyedül

 

 

Hagyjál egyedül….!

 

 

 

Az idők változnak

Ha nem tudsz velük változni

Egy helyben toporogsz majd

Legyen az rossz, vagy jó állapot

És nem marad más számodra, mint a nosztalgia

Amiből erőt bár meríthetsz, vissza nem hozhatod

S ha pár év múlva visszagondolsz jelenedre

Vajon lesz-e miből erőt merítened?

Mert erősebb dolog nincs, mint az ember lelke

Mi testet túlélve száll a fellegekbe

S rosszabb időkben megtalálod egyre….

Mert fentről is csak azt látod, mi utánad maradt

S nem feltétlenül lelsz képeket; boldogat

S tenni mit lehet, drága barátom?

Csak repülni vágyaiddal

Mint sz@r a palánkon

Az idők változnak, de mi kik maradunk…?

 

 

 

Ez a dal se’ neked nem szól, se másnak

Engedjünk most az elnyomásnak

 

(Elmondom most, mid vagyok)

 

Alkohol vagyok, dehidratállak

Kamera vagyok, befókuszállak

 

Kiscica vagyok, körbemászkállak

Nagykutya vagyok, körbeszaglászlak

 

Vírus vagyok, meg-cseppfertőzlek

Emlék vagyok, megkörnyékezlek

 

Könnycsepp vagyok, ruhádba száradok

Zene vagyok és sírásig meghatok

 

Hiba vagyok, és nem tágítok

Lelkiismeret-furdalás vagyok

 

Leszüremlő lényeg, az vagyok

Ár vagyok, amit érted kaphatok

 

Fékevesztett szenvedély vagyok

Fogamzásgátló, bekaphatod

 

Hetvenkét óra, az vagyok

Meg az izgalom és a hormonok

 

Hirtelen jött fejfájás vagyok

Meg az elszorított alkarod

 

Felgyülemlett irigység vagyok

Lehetnék csönded is; halott

 

De a fokozott őrületed vagyok

Az orgazmus, miben hallik a sóhajod

 

Meg nem történt csókod, az vagyok

Meg az, amit tőled kaphatok

 

A lelki békéd egy másik térben

Találkozunk egy újabb létben

 

Ne legyél gyakran temetkezve

A négy fal közötti szerelmekbe

 

 

 

Az álmod a start és a véged a végcél

Ahogy a két szemed, azért hogy nézzél

A szíved azért van, hogy használd végre

Ne bízz mindent a szerencsére

 

 

 

„…ha pizzát ettél kukoricaszemek száradnak a szőnyegen.”

 

 

Csörög a vekker

Ostoba létben

Az álom múlik,

Messze az Éden

 

 

Kire vársz, és én kire várok?

Reggel a busz jön és tűnnek az álmok

Ha Napba néznél, már nincsen ott

És felhők mögött a csillagok

 

És tekeredik benned egyet a vágy

Az álmok kapujában ott vagy az ágy

Meleg takaró takarja vágyaim

Szép sorban kopnak lefelé álmaim

 

 

 

Felettünk felhők

Holnap majd esni fog

Alattunk szétdobált álmok

Hogy eltűntek, holnap majd fájni fog

 

Bújj még utoljára, Kedves

A buszod, hamarost vinni fog

Madarak röpködve felettünk

Kétkedve nézik, hogy még itt vagyok

 

 

 

Egyszer kiszállsz és én is kiszállok

Nélkülünk is lesznek filmfeldolgozások

Tovább koncertezik a kedvenc bandád

Amid csak van, a többieknek add át

 

Lesznek új ízű chipsek és új fagyi-variációk

Új csoki-márkáktól szaladnak a plusz-kilók

Nélkülünk is lesznek majd fesztiválok

Kedvenc íródtól könyvek, kiadott lapszámok

 

Lesznek majd műsorok, amiket sosem láttál

A telefon a kezükben fejlettebb lesz a vártnál

Lesznek majd slágerek, dúdolnád, tetszene, biztos

De mi már kiszálltunk és bevonták a húszforintost

 

 

 

Cseppenként csöpög rólad a holdfény

Hajad kóca egy temperafestmény

Az érzés beléd, ha karolna bátran

Ujjat téveszt a télikabátban

 

A könnyeid útján táncol a lélek

Búcsúlevélhez cuppan a bélyeg

A mosoly-gödröt máshova ássák

Látom a szemeidet, annyira árvák

 

Odaadlak hát, Földnek, az Égnek

Az anyajegyeidből csillagképek

Lesznek, én meg éjjel nézem

A sós könny ízét az ajkamon érzem

 

Ha hajnal előtt még éber az álom

A vágyaimat gyorsan kitalálom

Suhanok hozzád, száguldó fényként

A mosoly-ráncaid lesznek a térkép

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.