Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.08.15

huszonkettedik csokor - túl édes ez a méz

 

Mért hiányzik, ami sosem volt enyém?

Látod, szívem, az élet kőkemény

Mégis rólad szól ez a költemény

Túl mélyen vackoltál belém

 

 

 

Volt már a csúcson

És volt már a legalján

Fesztivál-arc volt

’14 Hegyalján

 

Számolt lepkéket

Ostoba réteken

Várta a szerelme

A ház előtt pénteken

 

Szeretett szívből

És megélt a magányban

A fiúja sálja

Lógott a nyakában

 

Anyák napján verset mondott

Filmet sokat nézett

Szeme ezer srácot

Vagy többet megigézett

 

Volt már biztos jövő

A nagymama szemében

Tartotta a sors szálait

Sokszor a kezében

 

Megélt oly sok dolgot

Egyiket se” bánta

A felét elfeledte

A többit csak kívánta

 

Volt sok példaképe

Pokolba kívánva

Túl öreg lett egyszer

Hogy az egészet kivárja

 

Most hiányzik sokaknak

Egy bizonyos része

                                                                         Ha naptár mutatja

Eljön az emléke

 

De azt a lányt már te sem

Se’ én nem találom

A magasból nevet

Rajtunk felhőágyon

 

 

 

 

 

Aláfestőnek a következőhöz;

https://www.youtube.com/watch?v=PuUjKCthuA8&list=PLK58aVLMR5Aw8N0bZ2bpP7SGE4r01rbj2

Rubber city- Perdita

 

Az a kis sarok a lelkemben

Az lett az otthonod

Az a kis sarok még bírja az ostromot

 

Az a kis sarok, ahol megismertelek

Abba a sarokba

Beégett neved

 

A honky-tonk és a szaxofon

Még éreztet szépeket

Mesél majd arról, mi voltam én neked

 

Hogy nekem te mi voltál

Arról titkok hallgatnak

És intenek rá, hogy én is hallgassak

 

Mert te és én e dallamban

Csak abban élhetünk

Boldogok együtt, csak abban lehetünk

 

Ebben a dallamban mi elveszünk boldogan

És minden ezen kívül

Számunkra veszve van

 

Honky-tonk, szaxofon

A dal egyre csak sírja

Hogy lettünk egymásnak koszorúzott sírja

 

Szerelmedben meghalni

Mámoros és kéjes

Egymás szerelmében ki most a bűnrészes?

 

Hogy fenn a mennyben, vagy alant a pokolban

Sír alatt, rögök közt

Nem bánom, akartam

 

Csupa csont karjaim egyre csak ölelnek

Kevés a fiatalnak

Sok már az öregnek

 

Fölöttünk a takarodót

Egy kopott elme fújja

De lángol a szerelmem, az enyészetben újra

 

Túl nagy volt a tér és kevés a türelmed

Kár, hogy így kerestük

Az örök szerelmet

 

 

 

 

Csak egy külső máz ez az ébrenlét

Az álmokat ébredve tépjed szét

De ha a féligazság még maradna

Mindenki álmosan matatna

 

Mindenkinek más, nekem Te

Meg az éj hiányzik reggelente

Mikor belefeledkezel a mámorba

Aztán beleálmodsz az álmodba

 

Villamos, kaja, rögzítő

A monotonitása már őrjítő

Aztán tv-t kapcsol a lelkének

Megnézni, máshol is így élnek

 

Én felvázoltam a képletet

És elképzeltem a végletet

De jött egy eső és elmosta

Elnémult végleg a hangposta

 

Most már nem rágom tovább a rágódat

És minden az arcomba vágódhat

Mert aludni megyek, és nem vagyok itt

Csak az érzés, ami az ágyamba vitt

 

 

 

Elmélázott nálam az érzelem

Nem tudom; valós-e, vagy csak képzelem

Túl édes ez a méz nekem

De akkor miért ragad még a két kezem?

 

 

Vendégként rendelek – Végrendeletet kérek

 

 

 

Csak addig megyek el, ameddig lehet

Aztán összetekerem a varázsszőnyeget

A boltban a nénit előre engedem

A számlákat mindig időben rendezem

 

A kezemet mindig a szám elé teszem

Ha vért is köhögök, végrendelkezem

A betanulókkal megértő vagyok

Intézem a papot is, mielőtt meghalok

 

 

 

 

Kétezer-tizenöt

Az év, milyen év?

 

Az alkotás éve volt ez

Ez az év, ködös év

 

A majdnem-szerelmek éve

Annyi nap, annyi név

 

Hozol-e változást?

Reményt és ragyogást

 

Te jövő

Te, beköszönő, kis év?

 

Lesz-e új, lesz-e jobb?

Ez lesz a legnagyobb?

 

Kipp-kopp; kopogok

A Változás, az vagyok

 

Nem tudod, mit hozok

A jövő éved vagyok

 

Lesz-e munka, lesz-e nyugalom?

A lélek marad-e ugaron?

 

Lesz –e kenyér, lesz-e tej?

Hideg marad-e az a fej?

 

Lesz-e lány, lesz-e bor?

Mint régen, valamikor?

 

Lesz-e tánc, lesz-e gyász?

Lesz-e, aki majd felvigyáz?

 

Lesz-e kedved, lesz-e láz?

Lesz-e kiszáradt csigaház?

 

Lesz-e barát, lesz-e dal?

Lesz-e szív; szeretni akar?

 

Lesz-e új, lesz-e más?

Vagy ez a végső kirohanás?

 

Lesz- e papír, lesz-e toll?

Lesz-e, aki beléd karol?

 

Lesz-e vége, vagy eleje?

Elég lesz-e a vonzereje?

 

Türelem, türelem!

A papírok még üresen

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.