huszadik csokor - kettőnket magamban
Felhő alá feküdt
Nem keres azóta
A mosolya, ha volt is
A többinek szétszórta
Engedj el, kedves
Nem vagyok jól így
Tudod a magány
Sebeket gyógyít
Fókusz jelenre
Kosár a szájra
„Derűre ború”
„Halál a májra”
Közhelyre közhely
Puszi a sebre
A hangot vedd csak
Még erősebbre
Csuklóra pecsét
Alkarra szalag
A pillanatok
Megvigasztalnak
A falra poszter
Keret a képre
Emlékre földhant
Tartalék télre
Térkép az útra
Szép szavak szájba
Belefeledkezni
Most csak a tájba
Fej fölé csillag
Legyen, ki nézze
Aki alatta
Arcod idézze
Nem tudni hol vagy
Keresni ott bent
Megírt sorsoknak
Mondani áment
Egy szombat estén láttam
Beleremegett a lábam
És az orrát pont úgy cirógatta
Ahogy nekem általában
Az a cirógatás tetszik
A szívem csak növekszik
És a lelkem pont úgy cirógatja
Hogy belébetegszik
Vártam következő éjjel
Némi szenvedéllyel
Talán eljön egy randira
Szülői engedéllyel
A korlát mellett álltam
Remegett a lábam
Gondolatban már
Egy új álomvilágban
Szombat este volt, de nem
Nem jött el és én ott lenn
Rádöbbentem hirtelen
Túl szép lenne ő nekem
Gondoltban visszajárok
A szombat esti lányhoz
Álmaimban sikerül
Elkísérni házhoz
Gondolatban csókot ad
Gondolatban ott marad
Gondolatban szeret majd
Gondolatban nem hoz bajt
Gondolatban én vagyok
Akire nevetnek az angyalok
És gondolatban ő is az
Angyal és egy szép vigasz
Olyan jó elképzelni…
Olyan jó elképzelni, hogy egyszer újra szép lesz
Olyan jó elképzelni kettőnket magamban
Te sem hitted volna, hogy ezt itt leírom
Hogy idehoz egyszer engem a magányom
De Neked írok verset, ha szereted; tetszik
A szív jót akar tenni, csak erre törekszik
Őszintén leírnám, de rímekbe foglalva
Megmarad a bája, a bizonytalanságba’
A szádról letörölni a café latte habját
Itt van egy kis élet, te most megváltoztathatnád
Elképzelni tök jó, hogy együtt vagyunk végre
Álmokat képzelünk a nagy felhők helyére
Veled lenni olyan, hogy nem volt még így mással
És mindent elmondok Neked, egy hajcirógatással
Annyira váratlan
Te sem vagy ártatlan
Annyira kétséges
Hogy minden szépséges
Annyira hideg lett
Annyira fázom
Mindig a szíved
Volt a kabátom
Annyira unom már
Annyira várom
Annyi szép történt
Azon a nyáron
Annyira hiányzol
Annyira vágyom
Hogy újra melletted
Érjen az álom
Az élet olyan játék;
Ketten jó, ha játsszák
A régi emlékeket végül
Mind előhalásszák
Bársonyos a hajnal, de
Hűvös még az este
A fejünk felett csillag
És csak téged kereslek
Ha vége lesz a nyárnak
Végre megtalállak
Szomorú arcunkra végül
Sok mosolyt pingálnak
Az együtt töltött percek
Mikor eltűnnek az árnyak
Te annak a fiúnak és
Én annak a lánynak
Leszünk a szerelmei
Akit úgy akartunk
Hogy reggel csókkal ébresszünk
És este betakarjunk