Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.08.08

huszadik csokor - kettőnket magamban

Felhő alá feküdt

Nem keres azóta

A mosolya, ha volt is

A többinek szétszórta

 

 

 

Engedj el, kedves

Nem vagyok jól így

Tudod a magány

Sebeket gyógyít

 

Fókusz jelenre

Kosár a szájra

„Derűre ború”

„Halál a májra”

 

Közhelyre közhely

Puszi a sebre

A hangot vedd csak

Még erősebbre

 

Csuklóra pecsét

Alkarra szalag

A pillanatok

Megvigasztalnak

 

A falra poszter

Keret a képre

Emlékre földhant

Tartalék télre

 

Térkép az útra

Szép szavak szájba

Belefeledkezni

Most csak a tájba

 

Fej fölé csillag

Legyen, ki nézze

Aki alatta

Arcod idézze

 

Nem tudni hol vagy

Keresni ott bent

Megírt sorsoknak

Mondani áment

 

 

Egy szombat estén láttam

Beleremegett a lábam

És az orrát pont úgy cirógatta

Ahogy nekem általában

 

Az a cirógatás tetszik

A szívem csak növekszik

És a lelkem pont úgy cirógatja

Hogy belébetegszik

 

Vártam következő éjjel

Némi szenvedéllyel

Talán eljön egy randira

Szülői engedéllyel

 

A korlát mellett álltam

Remegett a lábam

Gondolatban már

Egy új álomvilágban

 

Szombat este volt, de nem

Nem jött el és én ott lenn

Rádöbbentem hirtelen

Túl szép lenne ő nekem

 

Gondoltban visszajárok

A szombat esti lányhoz

Álmaimban sikerül

Elkísérni házhoz

 

Gondolatban csókot ad

Gondolatban ott marad

Gondolatban szeret majd

Gondolatban nem hoz bajt

 

Gondolatban én vagyok

Akire nevetnek az angyalok

És gondolatban ő is az

Angyal és egy szép vigasz

 

 

 

 

Olyan jó elképzelni…

 

Olyan jó elképzelni, hogy egyszer újra szép lesz

 

Olyan jó elképzelni kettőnket magamban

 

 

 

 

Te sem hitted volna, hogy ezt itt leírom

Hogy idehoz egyszer engem a magányom

De Neked írok verset, ha szereted;  tetszik

A szív jót akar tenni, csak erre törekszik

 

Őszintén leírnám, de rímekbe foglalva

Megmarad a bája, a bizonytalanságba’

A szádról letörölni a café latte habját

Itt van egy kis élet, te most megváltoztathatnád

 

Elképzelni tök jó, hogy együtt vagyunk végre

Álmokat képzelünk a nagy felhők helyére

Veled lenni olyan, hogy nem volt még így mással

És mindent elmondok Neked, egy hajcirógatással

 

 

 

Annyira váratlan

Te sem vagy ártatlan

Annyira kétséges

Hogy minden szépséges

Annyira hideg lett

Annyira fázom

Mindig a szíved

Volt a kabátom

Annyira unom már

Annyira várom

Annyi szép történt

Azon a nyáron

Annyira hiányzol

Annyira vágyom

Hogy újra melletted

Érjen az álom

 

 

 

Az élet olyan játék;

Ketten jó, ha játsszák

A régi emlékeket végül

Mind előhalásszák

 

Bársonyos a hajnal, de

Hűvös még az este

A fejünk felett csillag

És csak téged kereslek

 

Ha vége lesz a nyárnak

Végre megtalállak

Szomorú arcunkra végül

Sok mosolyt pingálnak

 

Az együtt töltött percek

Mikor eltűnnek az árnyak

Te annak a fiúnak és

Én annak a lánynak

 

Leszünk a szerelmei

Akit úgy akartunk

Hogy reggel csókkal ébresszünk

És este betakarjunk

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.